[ Pobierz całość w formacie PDF ]
csekket. Azonban jelentQsebb kiadások esetén ki kell kérnem a férjem
véleményét is. Kérem, oldozzon fel az esküm alól, hogy megbeszél-
hessem a dolgot az urammal!
Milly elszörnyedt. Rájött, hogy Kertau megeskette az ártatlan le-
ányt, hogy hallgasson a dologról.
Kertau tisztában volt vele, hogy Normann nem egyezne bele ennyi
pénz kifizetésébe.
Semmiképpen nem áll módomban feloldozni az esküje alól.
Roppantul elkeserít. Soha nem volt titkom a férjem elQtt. Sajná-
lom, hogy hallgattam önre, és esküt tettem a párom életére, hogy
senkinek nem mesélem el a történetet. Kérem, engedje meg, hogy
legalább a férjemmel hadd osszam meg!
Sajnálom, de nem tehetem. Legalábbis egyelQre.
Hogyan kényszeríthetted a leányomat ilyen tisztességtelen es-
küre? kérdezte Milly vádlón.
Most akarsz ezért szemrehányást tenni? vont vállat Kertau
egykedvqen. Gondolod, hogy létrejöhetett volna a mai találkozó, ha
a lányod bárkinek elmondta volna, hogy hozzád indul?
Nem mondta Milly lehorgasztott fejjel. Nem engedték volna
el, és igazuk lett volna.
Szegény édesanyám! kiáltotta Linda.
A szerencsétlen Milly meghatottan megcsókolta Gerlinde kezét.
Miattam ne aggódj! Végre mellettem vagy, megérinthetlek, és
hallhatom a hangodat! Ez mindenért kárpótol. Soha ne bánd, hogy
eljöttél hozzám, drága kislányom!
Kertau türelmetlenül az asztalra csapott.
Ne zavarj most bennünket, Milly! Szóval, nagyságos kisasszony,
hajlandó segíteni az édesanyjának feloldozás nélkül is, és elküldi
mihamarább a csekket?
Rendben van, kiállítom a csekket az édesanyámnak, mihelyt al-
kalmam nyílik rá a következQ napokban.
Kertau fellélegzett, de már meg is bánta, hogy nem kért többet.
Megtaláljuk a módját, hogy közöljük kegyeddel, hová fogunk
költözni tette hozzá gyorsan. Remélem, hogy a jövQben is küld
támogatást az édesanyjának, hogy megkönnyítse az életét.
Gerlinde mélységes megvetést érzett a férfi iránt, aki nyomorba és
szégyenbe taszította az édesanyját. Most meg pénzt akar kizsarolni,
amelyet bizonyára nem a feleségére, hanem magára fog költeni.
Ezt még meg kell gondolnom felelte hqvösen. Majd értesítem
az elhatározásomról.
E szavak hallatán Kertau rájött, hogy a leányt mégiscsak kemény
fából faragták. Ám ha segít az anyjának, abból neki is jut. Milly
úgysem meri elrejteni a pénzt.
Ahogy óhajtja, nagyságos asszonyom hajolt meg Kertau.
Nem idQzhetek tovább állt fel Gerlinde. Kérem, hagyjon
magunkra, hogy elbúcsúzhassam az édesanyámtól!
Máris megyek! hajlongott újfent, és átment a hálószobába.
Ám ezúttal nyitva hagyta az ajtót, mert attól félt, hogy a két nQ
kitalál valamit, amivel tönkretehetik a tervét.
Gerlinde átölelte Millyt, mihelyt kettesben maradtak.
Isten veled, édesanyám! Remélem, hogy még látjuk egymást!
kiáltotta, majd alig hallhatóan odasúgta:
G.V. monogrammal tértivevényes levelet hagyok a postán.
Egyedül menj érte!
Eva mesélte a minap, hogy egyik barátnQje így levelez az udvar-
lójával. Gerlinde remélte, hogy ily módon sikerül egy találkozót
megbeszélnie az édesanyjával. Milly bólintott, és még egyszer
szemügyre vette a leánya bájos vonásait. Fájdalmas búcsúcsókot
váltottak.
Ekkor tért vissza Kertau a szobába.
Kikísérem a kisasszonyt, és hívok egy taxit.
Gerlinde nem ellenkezett, hiszen mindegy volt neki, hogy a férfi
kikíséri vagy sem. Nem sejtette, hogy a haragvó Normann az utcán
várakozik, és forr benne a féltékenység. Még egyszer visszanézett az
édesanyjára, aki szomorúan integetett, mintha áldást osztana. Gerlinde
elérzékenyülten távozott.
Alfred Kertau némán kísérte le a lépcsQn. Kinyitotta a kaput, és
Gerlinde mögött kilépett a csendes utcára. Ebben a pillanatban elQttük
termett Verden, mintha az égbQl pottyant volna le. A férfi feldúlt,
sápadt arca láttán Linda ijedten sikoltott fel.
Itt vártam rád, hogy közöljem veled: nem lépheted át többé a
házam küszöbét. Egy házasságtörQnek nincs ott semmi keresnivalója.
Visszamehetsz az apádhoz. A holmijaidat majd utánad küldöm
mondta Verden fagyosan.
Gerlinde holtsápadt lett.
Istenem! Normann! Miket beszélsz? Mit rontottam el?
Egy szót se többet, ha kérhetem. Végeztünk egymással. Maga,
gazember, még hallani fog rólam mondta, és öklével Kertau arcába
sújtott, aki bezuhant a kapualjba. A kapu döngve csukódott be mö-
götte.
Verden megfordult, és Gerlindét figyelemre sem méltatva elsietett.
Linda botladozva futott utána néhány lépést.
Normann! Hallgass meg, az ég szerelmére!
A férfi hátra sem nézett, hanem megszaporázta lépteit. Gerlinde
földbe gyökerezett lábbal álldogált, és hitetlenkedve dörzsölgette a
szemét. Megpróbálta józanul átgondolni a történteket. Felidézte a férje
szavait: Egy házasságtörQnek nincs ott semmi keresnivalója. Visz-
szamehetsz az apádhoz. A holmijaidat majd utánad küldöm.
Jóságos Isten! Mit gondol rólam Normann? kiáltotta döbbenten.
Rájött, hogy Normann azt hiszi, megcsalja azzal a férfival, aki az
édesanyját is tönkretette. HázasságtörQnek nevezte, anélkül hogy
meghallgatta volna. Gerlinde el sem tudta képzelni, hogy került ide
Verden. Aztán arra a következtetésre jutott, hogy a férje véletlenül
látta meg Qt Hallerbrunn társaságában. Úristen! Normann tudta, hogy
a báró ebben a panzióban lakik! Arról azonban fogalma sincs, hogy
Hallerbrunn nQs, és itt lakik a felesége is! Biztos azt hiszi, hogy ket-
tesben voltam odafent a báróval, és megcsaltam!
Hogy juthatott ilyesmi Normann eszébe? Minden látszat ellenére is
hinnie kellett volna a hitvesi hqségben, hiszen Gerlinde az életénél is
jobban szerette a férjét!
Normannak már nyoma sem volt. Linda újra futásnak eredt, hogy
utolérje. Ám néhány lépés után megállt, és büszkén felszegte az állát.
Nem addig van az! Normann hazaküldött az édesapámhoz. A
büszkeségem nem engedi, hogy visszakönyörögjem magamat a
Verden-villába. Visszamegyek a Ringberg tanyára! Édesapa nem fog
kételkedni az ártatlanságomban.
Sarkon fordult, és elindult az ellenkezQ irányba, addig ment, amíg
elért egy omnibuszmegállóhoz.
Miután az ütéstQl felocsúdott, Alfred Kertau a dühtQl fuldokolva
tért vissza az emeletre. Milly kimerülten és mozdulatlanul ült egy
karosszékben. Kertau levetette magát a szemközti fotelba, és gúnyo-
san felnevetett. Idegesen tördelte a kezét, és szörnyen szitkozódott.
Milly felriadt a bánatos töprenkedésbQl.
Mi ütött beléd? Valami baj történt? kérdezte aggódva.
Kertau a dühtQl rekedten ismét felnevetett.
Hogy mi történt? Rögtön elmondom. A pompás tervünk meghi-
úsult a lányod miatt. Az ostoba liba nem volt eléggé óvatos. Amikor
lekísértem a kapuba, hirtelen megjelent a férje. Úgy festett, mint egy
Qrült. HázasságtörQnek nevezte a feleségét, és azt mondta neki, hogy
költözzön vissza az apjához. Aztán meg az arcomba vágott a félke-
gyelmq, és azt kiáltotta, hogy még hallani fogok felQle. Vagyis ki akar
hívni párbajra. Azt hiszi a bolondja, hogy a felesége pásztorórára jött
hozzám. Dühöngve elrohant, faképnél hagyva a feleségét, akinek még
magyarázkodni sem volt ideje.
Nem is tudott volna mit mondani, mert köti az esküje! kiáltott
Milly haragosan. Az olyan nQk, mint Gerlinde inkább szenvednek,
de minden körülmények között megtartják az adott szavukat.
Kertau ismét szitkozódni kezdett.
Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem. Ki tudja? Mi mindenesetre
alaposan pórul jártunk. Gerlindének most a legkisebb baja is nagyobb,
mint hogy csekket állítson ki. Talán már nem is áll módjában. Már
[ Pobierz całość w formacie PDF ]