[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Örökre, nagyságos kisasszony. És az én Liselott barátnémat
kívánom elsQként beavatni egy számomra fontos ügybe. Már nem
maradok itt sokáig.
Liselott megrettent, sápadtan kapta föl a fejét. Szemében olyan
kifejezés jelent meg, amely egy pillanatra ismét betekintést engedett
volna a fiatalembernek legbensQbb érzéseibe, ám gyorsan összeszedte
magát.
Az áthelyezését kéri?
Nem, valami mást tervezek, de ma még kegyeddel sem
beszélhetek errQl. Azt hiszem, a közeli napokban, talán már holnap
tiszteletemet teszem kedves szüleinél, s akkor remélhetQleg arra is
nyílik mód, hogy mindent elmondjak kegyednek.
A leányban felderengett egy balsejtelem, s ez nyugtalansággal
töltötte el. Most sem magára gondolt, csakis a fQhadnagy java és érdeke
lebegett a szeme elQtt.
Egy darabig hallgattak, azután Rottmann egészen komolyan
megszólalt:
Köszönöm, hogy oly szívélyes érdeklQdést tanúsít irántam.
Liselott mosolygott, de ez a mosoly furcsamód fájdalmat okozott
neki.
Elvégre barátok vagyunk felelte kissé bizonytalanul.
Ezután a gyepen át a terasz felé indultak. Mindenféle mellékes
dolgokról beszélgettek, s közben elhaladtak az egyik kis sátor mellett,
amelyben nem más ült, mint Sandra Randolf meg Robert Vallentin.
Azok ketten úgy belefeledkeztek a társalgásba, hogy nem is figyeltek a
környezetükre. Sandra arcán csábító mosoly játszott, s Robert tekintete
megbabonázva tapadt szépséges vonásaira.
Liselott önkéntelenül Rottmannra nézett, s látta, hogy Q is észrevette
a másik párt. Megtorpant, vágytól izzó szeme Sandrára meredt. A kacér
leány felpillantott s rámosolyodott, mire Rottmann keblébQl mély sóhaj
szakadt fel.
Liselott szíve fájdalmasan összeszorult.
Sandra éppúgy játszadozik Robert Vallentinnal, ahogy Heinz
Rottmann-nal szólnom kell neki, milyen kockázatos dolog lelki tusát
okozni egy éppen csak lábadozónak. Annyira nem lehet gonosz, hogy
szándékosan romlásba taszítsa azokat, akiket elvarázsolt.
E gondolattól olyan szorongató érzés fogta el, mintha Q maga
készülne valami nagy igazságtalanság elkövetésére.
Eközben a vendégsereg teljes létszámban összegyqlt, s az
ezredzenekar egy pattogó indulóval megkezdte hangversenyét. Ezt a
nyitány követte A windsori víg nQk -bQl.
Az arcok felélénkültek, s amikor ezután A denevér dallamaiból
összeállított egyveleg hangzott fel, a társaság nagyobbik felét alkotó
fiatalok valósággal felvillanyozódtak.
A legszívesebben azonnal táncra perdültek volna, de errQl egyelQre
nem lehetett szó. NyüzsgQ élet töltötte be a sokáig oly csendes és
elhagyatott parkot. Az inasok frissítQket hordtak körül, mindenfelé
vidám, nevetQ arcok látszottak.
Robert Vallentin különösen ragyogott, amint Sandra oldalán egy
csoport fiatalhoz lépett. A leány jobbnak látta félbeszakítani meghitt
beszélgetésüket, nehogy feltqnést keltsenek, a fiatalember azonban alig
vette le róla a tekintetét, s minthogy vidámnak látta, Q is jókedvre
derült.
Szülei nagy örömmel figyelték, hogy egészen feloldódik a kellemes
társaságban, feszesebben tartja magát, mozgása ruganyosabbá válik.
Egymásra pillantottak és összebólintottak, mintha azt akarnák
mondani: Igen, igen, fellélegezhetünk, együtt örülhetünk a többiekkel,
tényleg teljesen felépült a fiunk.
A kereskedelmi tanácsosné fakó arca némi egészséges színt kapott,
sötét szemébe nyugodtabb, békésebb kifejezés költözött. Anyai szíve
elfeledte a gondterhes esztendQk megannyi kínját. Csatlakozott néhány
idQsebb hölgyhöz, köztük Randolfnéhoz, aki csinos, fiatalos
megjelenésével egyáltalán nem látszott két felnQtt leány édesanyjának.
Az Qrnagy felesége örömmel vette észre, hogy Robert Vallentin épp
Sandrát tünteti ki figyelmével. Nem volt persze újdonság a számára,
hogy legidQsebb gyermeke sikereket arat, de erre a fiatalemberre
anyagi helyzete révén egész másként nézett, mint a többi udvarlóra.
Tudta, hogy Sandra okosan viselkedik, nem szalaszt el ilyen esélyt,
hiszen a leány nem csinált titkot elQtte elképzelésébQl, miszerint csakis
gazdag férjet választ magának. Ezért is hunyt szemet az asszony,
amikor feltqnt neki, hogy Rottmann és Sandra között kisebb románc
szövQdött. Tudta, az Q okos leánykája csak addig megy el, ameddig neki
[ Pobierz całość w formacie PDF ]