[ Pobierz całość w formacie PDF ]
ágyba, és akkor mindenki tudja, mi következne. Ilona egész viselkedése azt sugallja, hogy
tetszem neki, és közel akar lenni hozzám. Most megkaphatnám, err1l meg vagyok
gy1z1dve, de vajon van-e jogom hozzá?
Az, hogy túl fiatal a lány, már nem számít kifogásnak. Az az elhamarkodott ígéret, amit
valaha a kolostorban tettem, mint novícius az önmegtartóztatást illet1en, az teszi, hogy
állandóan bizonytalan vagyok?
Nem, ezen még túl tudnám magam tenni, mert saját magam jöttem rá, hogy a kolostori
élet nem nekem való. A hitem nem elég er1s hozzá gondolta Ravn.
Legbelül viszont tudta, hogy mi az oka tétovázásának. Ilona tündérszerQ törékenysége.
Ez vonzotta annyira és ijesztette el egyszerre. Most már látta, hogy milyen finom teste van.
Karjai vékonynak látszottak, b1re puha és sima, kissé csillogónak tetszett. Teste ugyan
még nem volt asszonyosan fejlett, de a b1re alatt már perzsel1 tQz lobogott. A lány izmos
és vékony testét látva olyan könnyQnek tQnt, hogy úgy érezte, bármikor fel tudná emelni
1t, csupán az egyik karjával is.
Légies, megfoghatatlan és egyben erotikus is volt egyszerre.
Hogyan tudnak szeretni a tündérek? Tudnak-e egyáltalán?
Na nem kell azért ennyire ostobának lenni! korholta magát Ravn a gondolataiért.
Ilona ízig-vérig ember volt, és nem valamilyen mesefigura. De azért mégis ott
motoszkált benne a kétség, mennyire is emberi?
Emellett ott volt az a kellemetlen, zavaró körülmény, amivel minden férfi el1bb-utóbb
szembesül. A n1knek könnyQ dolguk van, az 1 vágyaik nem látszanak meg a testükön
olyan egyértelmQen, mint a férfiakén. Egy férfi teste igazán árulkodó tud lenni!
Különösen ott, a nadrágunk tájékán! gondolta magában egy keserQ fintorral.
Azért is állt olyan közel a lányhoz, hogy az meg ne lássa.
Ilona tulajdonképpen félreértette ezt a közelséget, és bátorítóan egy lépéssel 1 is
közelebb lépett.
Erre Ravn nem is tudta, miért hátrált egy lépést: nem mehet túl közel, mert akkor a
lány megérzi, észreveszi vágyát.
Ilona hirtelen elszomorodott, és megbántott arcot vágott.
Bocsánat, nem akartam tolakodó lenni, nem akartalak megijeszteni mondta halkan,
lehajtott fejjel.
Ó, a pokolba minden felesleges illemmel! gondolta kétségbeesetten Ravn. Ez a
helyzet egyre rosszabb! azzal el1relépett, és karjaival átölelte a lányt. Az arcát arca felé
fordította, és gyengéden megcsókolta.
Hallotta a lány zihálását, és félelemmel gondolt arra, hogy ezzel a lépésével végleg
elveszítheti.
De nem! A lány kis sóhajtással hozzásimult, karjait nyaka köré fonta, és gyengéden
visszacsókolta.
A pillanat riadalma az érzelmek feltör1 kavalkádjává változott hirtelen. Egymásra
néztek.
Ravn tekintete felh1s lett, és óvatosan kezébe fogta Ilona fejét. A lány törölköz1je
lecsúszott.
Ravn most már hosszan, óvatosan és szerelmesen csókolta meg.
Szeretlek& mondta csendesen. Ne félj t1lem!
Ilona arcát belefúrta a férfi mellébe. Én is szeretlek& suttogta. Nagyon, nagyon!
Ravn megsimította a lány még mindig vizes haját. Szükséged van az ágy melegére
mondta elfúló hangon.
Neked is válaszolt Ilona, mintha valami semmiségr1l beszélgetnének.
Igen.
Mindkett1jüknek elfogyott a leveg1je. Ez egy igazán csodálatos és egyben nehéz
pillanat volt.
Ravn ekkor felemelte Ilonát. 0szinte örömére nem volt olyan könnyQ, mint azt
korábban hitte, és belefektette az ágyba.
Melléje feküdt, és óvatosan magukra húzta a selyemmel bélelt takarót.
Jaj! nyögte. Jéghideg a lábad!
Ilona aprót kuncogott, majd a hangja kissé ijedten hangzott, ahogy a férfi felé fordult:
Ravn& Én még sohasem& tudod&
Te még szQz vagy, tudom. Légy nyugodt, nem érintelek válaszolt megnyugtató
hangon Ravn.
Ilona meglep1dött. Nem! Nem igazán ezt akarta mondani Ravnnak! De lehet, hogy azért
minden rendben van. Vagy talán mégsem?
31
Ilona azt vette észre, hogy Ravn hangja remeg, bár a férfi megpróbálta leplezni ezt.
Te már voltál úgy& ? kérdezte halkan Ilona Ravnt. Szorosan feküdtek egymás
mellett az ágyban.
Mi? kérdezett vissza a férfi értetlenül. Miért kell ezt így megnehezíteni számára?
gondolta kétségbeesetten Ilona, majd újból rákérdezett: Te már voltál ilyen helyzetben?
Ilona kérdése kellemetlenül érintette Ravnt. Nem akart hazudni, ezért becsületesen
felelt.
Igen. Már nagyon régen volt. Miel1tt a kolostorba mentem, akkor történt. Fiatal
voltam és tapasztalatlan. Egy id1sebb n1 akart bevezetni a testi szerelem rejtelmeibe&
Csak néhány napig tartott, hogy nála voltam. Azután hazajött a férje, rajtakapott minket, és
félig agyonvert. Utána kerültem a kolostorba. Egypár barát szedte össze, ami megmaradt
bel1lem, egy kerítés tövében találtak rám.
Ilona a hallottakon nevetni kezdett. Szóval nem minden kalandod volt dics1séges?
próbált szigorúan nézni Ravnra. És mondd, mi történt az asszonnyal?
Nem tudom felelte közömbösen Ravn.
GyQlölöm azt a n1t! fakadt ki ingerülten Ilona.
Elvesztegetett érzelem. Bennem nem volt semmi érzés 1iránta. Rendkívül domináns
n1 volt. Nem mertem ellent mondani neki. Nem is tudtam, hogy férjnél van. Befejeztük a
témát? kérdezte Ravn színtelen hangon, jelezve, hogy ez az eset igazán nem számít neki.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]