[ Pobierz całość w formacie PDF ]
római jog, in: Bevezetés az ókortudományba III. (Agatha VI.) Debrecen: KLTE, 1999. 274 275.
G r ü l l T i b o r : T i z e n k é t t é t e l a R ó m a i B i r o d a l o m r ó l Oldal: 52
[134] A religio-superstitio megkülönböztetést pl. a germán vallással kapcsolatban alapvetQen a római
elemek jelenléte vagy hiánya okozta, ld. Tacitus, Germania 8.3; Historiae IV. 18.3; IV. 61.2.
[135] Sztrabón három csoportba osztotta a szokásokat: a polgárosultság , vagyis a polisz, az
államközösség szokásának ellentétei a vad barbár szokások (pl. durva érzéketlenség önmagukkal,
családtagjaikkal és környezetükkel szemben), és van egy köztes állapot is (ilyen pl. a nQuralom az ibériai
kantabereknél), Sztrabón III. 4.17. C 165.
[136] Vö. a szállóigévé vált megállapítással: A különféle vallásos kultuszokat, amelyek a Birodalomban
érvényesültek, a nép egyformán igaznak; a filozófusok egyformán hamisnak; a magisztrátusok egyformán
hasznosnak tartották , Gibbon, E.: History of the Decline and Fall of the Roman Empire, ed. J. B. Bury.
London: Methuen, 1896. vol. I. ch. 2. 1.
[137] A hagyományos megközelítés szerint (amit talán legjellegzetesebben A. D. Nock képviselt a CAH
1934-ben megjelent X. kötetében), a római császárkultusz tisztelet volt és nem imádás . Arnaldo
Momigliano ezzel szemben - meggyQzQdésem szerint helyesen - azt hangsúlyozza, hogy az emberek
könnyen hívhatták a kivételesen nagy hatalmú személyeket istennek, mivel elvesztették hitüket
hagyományos isteneik létezésében, vagy legalábbis hatékonyságában (How Roman Emperors Became
Gods, in: Momigliano 1987:92-107. kül. 95).
[138] A mondás egy 2. századi papiruszon maradt fenn: Ti theosz? To kratun. / Ti baszileusz? Iszotheosz ,
kiad.: Rheinisches Museum 112 (1969), 48-53; vö. Price, S. R. F.: Gods and Emperors: The Greek Language
of the Roman Imperial Cult. Journal of Hellenic Studies 104 (1984), 91-93.
[139] Fishwick, D.: Votive Offerings to the Emperor? Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik 80 (1990),
121-130. - A régészeti leletek felülírják A. D. Nock régi elképzelését, mely szerint az élQ császároknak nem
mutattak be áldozatokat és nem könyörögtek hozzájuk áldásért (Gnomon 8 (1932), 517). Ld. még Santero,
J. M.: The Cultores Augusti and the Private Worship of the Roman Emperor. Athenaeum 61 (1983),
111-125.
[140] Momigliano két példát említ: egy egyik Seneca szatírája Az isteni Claudius tökké válásáról
(Apocolocynthosis), a másik Tacitus egy elejtett megjegyzése, amelyben a császárkultuszt görög
hízelgésnek (Graeca adulatio) nevezi (How Roman Emperors Became Gods, in: Momigliano
1987:100-101).
[141] Fronto, Epistulae ad Marcum Caesarem IV. 12.6.
[142] Philón, Legatio ad Gaium XXXVIII. 299. - A történetet részletesen tárgyaltam könyvemben: Pontius
Pilatus: egy karrier története. Budapest: Szent Pál Akadémia, 2001. 109-115.
[143] Ennek a gondolatnak teológiai megalapozásáról és következményeirQl ld. Tatár György: Nemzeti
teológia, in: A nagyon távoli város. Vallásfilozófiai írások és viták. Bp.: Atlantisz, 2003. 126-128. Tatár
kitqnQ írásának azzal a gondolatával, miszerint a Római Birodalmon belül - az oikumené augustusi
látszategyesítése nyomán - a népek láthatatlanok voltak & az egyetlen látható & nép a zsidóság volt (p.
128) - sem de abstracto, sem de concreto nem tudok egyet érteni. Az Augustus által épített Nemzetek
csarnoka (Porticus ad nationes), vagy az aphrodisziaszi Szebaszteionban talált, az egyes alávetett
nemzeteket ábrázoló szobrok mutatják, hogy a Birodalom népei nagyon is láthatóak voltak - a kifejezés
mindenfajta értelmében.
[144] Ávót 3.2. vö. Ávót de-R. Nátán 31. ed. Schechter p. 68. Turán Tamás fordítása. - I.Tim. 2:1-2, vö. Róm.
13:3, ahol a fejedelmeknek kijáró köteles félelemrQl esik szó. Ezeket az igehelyeket a keresztény
császárság korában közvetlenül felhasználták a hatalom legitimálására, ld. az utóbbi locust a caesareai
vámhivatal mozaikpadlójába kirakva: Akarod-e pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót .
Lehmann, C. M.-Holum, K. G.: The Greek and Latin Inscriptions of Caesarea Maritima. (ASOR
Archaeological Reports 5.) Boston: ASOR, 2000. #87-89.
[145] Plinius, Naturalis historia III. 5.39.
[146] Isaac 1992:394-401.
[147] Res gestae divi Augusti V. 26.
[148] Josephus, Antiquitates Judaicae XVIII. 8.1. [258]
[149] Vergilius, Aeneis VIII. 720-729. Kartal Zsuzsa ford. - A részlet irodalmi elemzését ld. Harrison, S. J.:
The Survival and Supremacy of Rome: The Unity of the Shield of Aeneas. Journal of Roman Studies 87
(1997), 70 76.
[150] Servius, Commentarii VIII. 721. ed. Thilo et Hagen (Lipsiae: Teubner, 1893), vol. II. p. 304. - További
információ nem áll rendelkezésünkre a Porticus ad nationes lokalizálására, vagy akár annak eldöntésére,
G r ü l l T i b o r : T i z e n k é t t é t e l a R ó m a i B i r o d a l o m r ó l Oldal: 53
hogy különálló épületrQl volt-e szó, vagy egy épületkomplexum részérQl. A képek és szobrok szerepérQl
Augustus propagandájában általánosságban ld. P. Zanker: Augustus und die Macht der Bilder. München:
Beck, 1987.
[151] Plinius, Naturalis historia XXXVI. 41; vö. Suetonius, Nero 46.
[152] Plinius, Naturalis historia XXXVI. 39.
[153] Smith, R.: The Imperial Reliefs from the Sebasteion at Aphrodisias. Journal of Roman Studies 77
(1987), 88 138; id.: Simulacra gentium: the ethne from the Sebasteion at Aphrodisias. Journal of Roman
Studies 78 (1988), 50 77.
[154] Velleius Paterculus II. 39.2.
[155] Plinius, Naturalis historia III. 20. [136]
[156] Cicero, De officiis I. 17. [53]
[157] Walbank ugyancsak elvetette H. E. Stier háború utáni elképzelését, aki szerint az ókori görög
városállamok annyira különböztek egymástól, hogy önálló nemzetekként tarthatjuk Qket számon. Szerinte
ezzel Hellasz a modern Európa elQfutára volt. (Grundlagen und Sinn der griechischen Geschichte. Stuttgart
1945), ld. Walbank 1972:146.
[158] Thomas, Y.: Origine et commune patrie . Étude de droit public romain. (89 av. J.-C.-21 ap. J.-C.)
Roma: École française de Rome, 1996.
[159] Isaac 1992:395.
[160] Aristeides, Oratio XXVI. 100.
[161] IGRR IV. 841 = Syll.³ 1229. A Peloponnészosz délkeleti nyúlványának szélsQ pontját képezQ Malea-
fok ellenszeleirQl és viharairól volt hírhedt; L. Casson nézte szerint a nauklérosz évente legalább két
alkalommal járta meg a Kis-Ázsia és Itália közötti tengeri útvonalat. Syll.³ 838 = Die Inschriften von
Ephesos V. 1487 Hadrianus császár 128/129 telén kelt levele az epheszoszi tanácshoz, amelyben
személyesen támogatja a hajózási vállalkozó felvételét a buléba, mivel két ízben is hajózott már vele, így
jól ismeri érdemeit.
[162] Cassius Dio LXVIII. 13; CIL III 8267 = ILS 5863 (Or_ova, Románia, a Vaskapu-szoros felett); AE 1973,
475 (Karata_, Románia, a Vaskapu-szoros alatt).
[163] Aristeides, Oratio XXVI. 75. - A sorozásról általánosságban is ld. Dobson, B.-Mann, J.C.: The Roman
Army in Britain and Britons in the Roman Army. Britannia 4 (1973), 191-205.
[164] A numerusoktól eltekintve a hadsereg nagyobb és hadászatilag is fontosabb részét, a legiókat és az
auxiliákat a romanizáció legfontosabb tényezQjének kell tartanunk (Mócsy 1987:6).
[165] A Duna 118-ban történt fegyveres átúszásáról nagy általánosságban Cassius Dio is megemlékezik:
(Hadrianus) testQrei olyan kiváló kiképzést kaptak, hogy az úgynevezett batáv lovasság teljes
fegyverzetben átúsztatott a Dunán. Ennek láttára a barbárok felhagytak a rómaiak fenyegetésével,
figyelmüket a saját ügyeikre fordították, és felkérték Hadrianust, hogy segítsen nekik viszályaik
[ Pobierz całość w formacie PDF ]